Gyerekkorom nagy részében a társasház udvarán játszottam a barátaimmal. Az udvar nagyon tágas volt és a szomszédos épületekből is átjöttek játszani a barátaink. Valamennyi épületben volt udvar, de miénk volt a legnagyobb – körülbelül 2 focipálya méretű. Számos más kedvenc helyünk is volt: alagsorok, tetőterek, építési telkek, közeli gyárak és raktárak helyiségei és mindenféle zug, amik a felnőttek szemei elől elrejtettek minket.

Változatos játékokat játszottunk. Gyakran háborúsat, minden barátomnak számos ilyen játéka volt: fa géppuskák, kardok, íjak és pisztolyok. Különböző csatákat elevenítettünk fel újra. Sokat olvastunk és hallottunk róluk, mert ott éltünk a veteránok és a szörnyű háború tanúi között. A mi csatáink az udvaron, alagsorokban, tetőtére, építkezésen, a kertekben zajlott. Néha összegyűjtöttünk mindenféle lőfegyvert és robbanóeszközt, gyufát, alumínium forgácsot, salétromot, permanganátot, lőport régi fegyverekből és töltényekből (a szülővárosom nagyon intenzív csatákat látott, így ezeket a régi háborús relikviákat gyakran találtuk meg).

Több időt töltöttünk az udvaron ilyen játékokkal, mint sportjátékokkal (például foci, jégkorong vagy tenisz). Nemcsak saját magunk találtuk ki játékainkat, örököltünk is az idősebb gyerekektől. Mindezek rengeteg mozgással járt. Unalmas volt egy helyben ülni, még rövid ideig is. Azóta szilárdan hiszem, hogy a gyerekeknek valódi fizikai játékokra van szükségük. Túl sok komoly dolgot kell megcsinálniuk manapság a gyerekeknek, és hiányzik a valódi játékidő. Ez idővel egyre rosszabbá válik. 

16 évesen még mindig “játszottam” az udvaron, persze ezek velünk együtt változtak. A kerékpárokat motorkerékpárok váltották fel, ahelyett, hogy lementünk a sarokra, boxoltunk és súlyt emeltünk az iskola alagsorában. A lényeg azonban nem változott. Gyakori nagy energiájú interakció a barátokkal. 

Amikor a gyerekek elkezdenek Systemát gyakorolni, alapvető a különbség abban, hogyan kell megközelíteni a munkát a gyerekkel, szemben a felnőttek oktatásával. A felnőttek számára tipikus kérdés a személyes biztonság és az önbizalom építés. A fiatal gyerekeknek ezek még nem fontosak. Nem törődnek annyit az eredménnyel, mint magával a folyamattal. Ez természetesen megváltozik tizenéves korban, és a célok kitűzése fontossá válik.

Ha a gyerek és ifjúsági csoportokat szeretnénk elosztani kor szerint, az nagyjából így nézne ki:

• 7 éves korig: Kis csoportokban kezdett edzések, lehetőleg együtt a szülőkkel – sok mozgást igénylő játék vagy egyéni munka.
• 7 – 13 éves korig (az alapvetően ez számit a gyerek korosztálynak): Hagyományosan, ebben a korban az orosz fiatalok számára a játékok, a futás és a birkózás voltak a fő gyakorlat típusok – aktív, mobil, fejlesztő játékok, speciális gyakorlatok és sok birkózás..
• 14 – 16 éves kor: A Systema alapjainak megismertetése a gyerekekkel – birkózás, speciális gyakorlatok és ütések oktatása -, ebben a korban már elkezdődhet a gyerekek bevonása a felnőtt csoportokba, de velük még jobb külön dolgozni.
• 16 éves kor felett: Megkülönböztetés nélkül részt vehetnek a felnőtt csoportok edzésein.

Néhány gondolat a 7 – 13 éves korosztályhoz. 
A játék nagyon fontos ebben a korban. Csak ezek révén és a korcsoport sajátosságait figyelembe véve tudjuk kiegyensúlyozni a csoport fejlődését és a gyerekek értékes figyelmét.
Ebben a korosztályban tartott edzések célja, a fontos fizikai és pszichológiai tulajdonságok felfedezése és fejlesztése, valamint az alapkészségek fejlesztése kell, hogy legyen. Például:

– A test harmonikus fejlődése, a test megfelelő formája;
– Természetes mozgás, a test irányító képessége és az általános koordináció;
– Helyes légzés;
– Mozgás felesleges feszültség nélkül, képesség arra, hogy pihenjen;
– Az érzelmek és a psziché ellenőrzése;
– Képesség simán és biztonságosan esni, legyőzni a fájdalmat;
– A távolság érzékelése és megértése;
– Produktív együttműködés a partnerrel; stb.

Ezeket egyszerű játékokkal és gyakorlatokkal lehet megtanítani, mind egyénileg, mind partnerrel vagy csoporttal. A munka nagy részének inkább az interakcióra, az érzékelésre és a megértésre kell támaszkodnia, mint a versenyre. A gyerekeknek nehéz megérteni az elvont fogalmakat, ám jók a dolgok megérzésében. Használd ki ezt a tulajdonságot!

Nagyon hasznosak az olyan gyakorlatok amiben sok az esés, a talajon végzett munka, mászás – különösen egy partner alól, illetve az általános gyakorlatok sok fizikai interakcióval. Ez megtanítja a partnerrel szembeni érzékenységet, a megfelelő erő használatát és az általános testtudatosságot. Ne félj az ilyen típusú munkától, nem kifejezetten sérülésveszélyes. A cél nem az, hogy a gyerekek megtanulják a klasszikus akrobatikai elemeket vagy az előírás szerinti eséstechnikákat, sokkal inkább a biztonságos és szabad földre érkezés és felkelés megértése, félelem eltávolítása a testből és a pszichéből. Adj nekik szabadságot, enged meg, hogy képességeik szerint éljenek a gyakorlatokkal! Kis javaslatokkal és javításokkal, végül jól fogják csinálni.

Nem szabad túl sokat koncentrálni a statikus munkára. Sokkal jobb, ha az állandó mozgást ösztönzöd, mászásokkal, gurulásokkal, sétával, futással. Nem az erőre kell támaszkodni, inkább a mobilitáson és a relaxáción keresztül dolgozzanak. 

Az órákon foglalkozni kell a csukott szemmel történő gyakorlással is – ami fejleszti az érzékenységet, hallást, irányérzéket, memóriát, döntéshozási képességet komplex helyzetekben stb. A gyerekek szeretnek csukott szemmel dolgozni, gondolj az orosz zhmurki nevű játékra, ahol a bekötött szemű játékos megpróbál elkapni 3 – 10 másik résztvevőt egy korlátozott méretű pályán.

Fontos, hogy mindig a lehető legtöbb fizikai kontaktust biztosítsd játékokon keresztül. Az óra kezdetén fizikai kihívásokkal teli tevékenységre kell összpontosítani, melyek sok mozgást igényelnek, majd ezt követhetik a csoport lassítására és megnyugtatására törekvő gyakorlatok, például lassú fekvőtámaszok vagy guggolások játékos formában. Mindezzel arra törekszel, hogy a gyerekek elpazarolják a többlet energiájukat, hogy produktív 30 – 40 percet tölthess a választott témával foglalkozva. Zárásként valami szórakoztató tevékenységet vagy játékot kell kitalálnod, mely sok energiát igényel. A legfontosabb dolog a csoport formalizálásának vagy a merev korlátozásoknak az elkerülése. Rögtönözz többet! Hagyd, hogy a gyerekek elengedjék a feszültségeiket és szabadon szárnyaljanak! Több, mint elég korlátjuk van már az iskolában és otthon. 

Például itt egy hasznos játék, amit gyakran játszok, mikor 9 évesnél idősebb gyerekekkel dolgozok, amit “elefánt”-ként emlegetnek.
A játékot legalább 8 gyerekből álló csoportokban játsszuk – akiket két egyenlő csapatra osztunk. A terem közepén kijelölünk (krétával vagy leterített kötéllel) egy kb 4 méter átmérőjű kört. A csapat kijelöl egy vagy két “őrt”, a többiek az “elefántok”. Az elefántok a kör közepén állnak, karjukat egymás vállára helyezik, a fejüket lehajtják. A körön kívüli csapat célja, hogy valamelyik ellenfél hátára ugorjon (beleértve az őröket is). Ha az őrnek van valaki a hátán és elhagyják a kört, akkor le kell szállnia az őr hátáról. Az őrök célja, hogy az ellenfél lábát térd alatt megjelölje, mielőtt az felmászik az egyik “elefánt” hátára. Az őr egyik lábának végig a körben kell maradnia. Nincs korlátozva meddig maradhatsz valakinek a hátán, de az egyik igazán mókás része a játéknak, hogy minél többször próbálj meg valaki hátára kerülni. Amint valakit megjelöltek, a csapatok szerepet cserélnek.
Ez a játék nagyon szórakoztató és sok mozgást igényel. 2-3 kör után szüneteltetem a játékot, rámutatok a játékosok hibáira, és adok némi tanácsot, majd hagyom, hogy a játék folytatódjon. 10 perc általában több, mint elegendő ahhoz, hogy a csoport felviduljon, miközben meglehetősen intenzív edzést folytat.
A gyerekekkel való munka izgalmas, de ugyanakkor elég intenzív ellenőrzést igényel. A figyelem megragadásához és megőrzéséhez fenn kell tartani az foglalkozás gyors ütemét és a pozitív hozzáállást. Amikor látod a csillogó szemeket és a gyermekek boldogságát, elfelejted a munka nehezebb részeit! Ekkor rájössz, hogy egy kicsit hozzájárultál a megfelelő gyerekkori életükhöz és nevelésükhöz.