Első cikkünkben szeretnénk körüljárni a harcművészet egy kényes témáját. Arról írunk milyen változások történtek az utóbbi évtizedekben a harcművészetekben, az üzleti gondolkodásmód előretörésével. A mi látásmódunkat is kifejtjük röviden ezzel kapcsolatban. Szeretnénk, ha minden régi és új tanuló, érdeklődő feltenné magának a kérdést, mi a fontosabb, a rangok önkritika nélküli hajhászsása vagy a valódi fejlődés és a tudás elsajátítása. A két út, bár elsőre úgy tűnhet egyfelé vezet, mégsem ugyanoda visz, lássuk milyen okai vannak ennek.

A Japán harcművészetekben a tiszteletadás, a magas rangok tisztelete mélyen beleépült az edzésekbe. A mestert feltétlen tisztelet övezi és illeti meg, az alacsonyabb rangú tanulók feltétel nélkül, nap, mint nap követik a felettük álló utasításait, abban az esetben is ha nem feltétlenül értenek egyet velük. A tradicionális harcművészetekben azonban nincs helye ellenvéleménynek. Ennek több oka van, Japán hosszú ideig elnyúló feudális múltjából sok mindent megőrzött, főként a harcművészetekben. A szamuráj tradíciók a feltétlen lojalitáson kívül nem tűrtek meg semmi; a szamuráj szó jelentése, annyit tesz szolgálni.

Ezenfelül a 19. – 20. században kialakult rendszerek kedvére volt, a tanulók feltétlen szolgálatra nevelése, hisz ez a jól beégett reflex a hétköznapokban is könnyen előjön, ha egy hasonló elnyomó rendszerrel kerül kapcsolatba.

A rangok jelzésére és objektív mérésére bevezették a vizsgarendszert, ahol a tanulók a 10.kyu-tól, haladnak az 1. kyu legmagasabb tanuló rangig; majd folytathatják útjukat az 1. dantól a 10.dan-ig. Félreérthetetlen szimbolika van ebben, nem a rang számít, hanem a tudás szint. A 10. jelöli a legkisebb és a legmagasabb rangot is.

A 20. – 21. századra azonban a vizsgarendszer eredeti célja eltorzult a fogyasztói társadalom igényeinek kielégítése céljából, a legtöbb harcművészeti rendszerben. A harcművészeti világ az utóbbi időszakban mérhetetlenül el üzletiesedet, Magyarországra talán lassabban gyűrűzött be ez a válság, de mára igen előrehaladott nálunk is a korkép. A mögöttes okok egyszerűek nagy bevételt úgy lehet elérni, ha sok tanuló tartozik az ember alá, ezt viszont egy bizonyos szint felett csak úgy lehet elérni, ha a “mester” magához láncolja a tanulókat. A vizsgarendszerrel sokáig fenntartható a lelkesedés, amit minden üzletember ki is használ többszörösen. Azon túl, hogy a tanulók a mézesmadzag hatására jóval tovább maradnak egy dojoban, a vizsgákkal szép összegeket is el lehet kérni.

Ebből logikusan következik az ördögi csapda, több vizsgázóra és vizsgára van szükség, ami elméletben és gyakorlatban is elvezet a vizsgák és a rangok félhígulásához. Az eredmény csökkenő kivárási idő és gyengülő színvonal, növekvő bankszámla. A helyzet komolyságára ráerősít az anyaszervezetek felőli nyomás, hiszen egy dojo – egy “mester” sikerességét szinte kizárólag a fekete öves tanulók számában és rangjuk magasságában mérik. Nyilván, hiszen egy – egy fekete öves oklevélért elég borsos árat szoktak kérni, és szinte senkit sem érdekel ki és mennyi idő után kapja azt meg, milyen tudás és teljesítmény után.

Ebből az ördögi körből kilépni iszonyatosan nehéz, de hisszük, hogy lehetséges. Mi a Jujitsu – Önvédelem edzésein célul tűztük ki, hogy visszaadjuk a vizsgákat, rangokat megillető minőséget. Minden vizsga mögé szeretnénk minőséget tenni, kellő edzésszám és idő segítségével megérlelve. A vizsgarendszerünk alapjairól hamarosan beszámolunk egy cikkben is.

Elismerjük és megadjuk a kellő tiszteletet a felettünk állóknak, de nem elfelejtve inkább kiemelve, hogy elsősorban vagyunk barátok, testvérek, bajtársak. Ez alól az edzést vezető instruktor sem lehet kivétel. Abban hiszünk, hogy egy jó oktató nem érezheti magát magasabb rendűnek magát a többieknél. Ezért nem szeretjük a mester szót használni, helyette az instruktor, oktató, sensei kifejezéseket tartjuk megfelelően kifejezőnek.

Ez a filozófia jelenik meg felnőtt edzéseinken, ahol nem használjuk sem a hagyományos övrendszert, sem egyéb megkülönböztető rangjelzési rendszert. Mindenki egyszerű hosszú edzőnadrágban és pólóban gyakorol és fejlődik. Ezzel is ösztönözve arra a tanulókat, hogy ne a rangokat hajszolják, hanem a tudásukkal mutassák meg a többieknek, hogy mennyi ideje és milyen minőségben edzenek.

A gyerekek edzésénél megtartottuk és használjuk az övrendszert, hiszen az iskolarendszerben, az oktatásban egy nagyon jól működő rendszernek bizonyult. Azonban a gyerekeknél sem az a cél, hogy 2 szép gurulás után máris sárga övvel szaladgálhassanak. A vizsgák itt is összetettek, de lehetőség van a vizsgafelkészülés közben néhány szépen kivitelezett részfeladatért “Ninja csillagokat” gyűjteni, hogy legyen egy cél és megerősítés néhány havonta a gyerekek részére. Az övváltás viszont náluk is komoly feladat, mint a felnőtteknél.

Ha szeretnél velünk tartani ezen a hosszabb úton kövess minket és keress elérhetőségeinken.

Találkozunk a szőnyegen!