Az Arcanum felhasználásval egy cikk sorozatot indítunk a harcművészetek korabeli sajtóban való megjelenéséről. Első választásunk egy 1906-os Kincsen Kalendáriumot dolgoz fel. Ekkoriban a nyugati világban virágkorát élte a Jujitsu és az egyéb testgyakorlások. A Kincses Kalendárium egy hoszabb  cikkbnen (Testgyakorlás a Japánoknál) foglalkozik Irving Hanoock-nak a hasonló című könyvével. Nézzük hogyan is kezdik a téma körüljárását:

“A japánok már ős idők óta rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a testgyakorlásnak. Meg vannak róla győződve, hogy a ki egészséges ember, annak nem kell gyöngének lenni, még az asszonynak vagy a gyereknek se. A gyenge vagy sokat betegeskedő ember Japánban ritkaság. A gyengeségbűn. Minden embernek, a ki egészséges, módjában van, hogy európai fogalmak szerint rendkívül nagy testi erőre teg}’en szert, s ez japán fölfogás szerint kötetessége is minden embernek.”

A korabeli sajtó természetesen hatalmas mindent megoldó szenzációként mutata be ezt a harcművészetet is, persze a clicbait sem a semmiből jött. Már a Jujitsu bemutatásánál azt igérik a szerzők, hogy ha elég közel van a támadó, a revolveres is könnyedén lefegyverezhető vagy egyetlen ujjal megbénítható bárki. Megmosolyogtató olvasni, ugyanakkor ma is sokan ugyanezt állítják komoly arccal. Mi ugyan egy Jujitsu dojo vagyunk, de azért nem olyan egyszerű mint ahogy az újságban vagy a hirdetésekben igérik!

“Az európai ember szinte lehetetlenségnek tartja, hogy egy vézna kis emberke ujjának egy nyomásával megbéníthatja egy atléta kaiját, vagy hogy egy ember kinyújtja tenyerét, s kézfeje élével olyan ütést mérhet ellenfelére, hogy annak a karját eltöri, vagy ezzel az ütéssel ellenfelét, a gégefőt összezúzva, meg is ölheti. A dzsiu- dzsicu tudományatökéletesen megvédi az embert minden támadás ellen; — a legtöbb esetben, mint látni fogjuk, még a revolver-lövés ellen is, ha közel van a támadó.”

A folytatásban azonban egy igen fontos gondolat következik:

“A dzsiu-dzsicunak tulajdonképpen az a rendeltetése, hogy gyengébb ember hathatósan tudjon védekezni az erősebb ellenfél támadása ellen. S miközben évekig tartó gyakorlás után az eredetileg gyenge ember ezt az állapotot eléri, testét hatalmasan megerősíti, kifejleszti, s minden viszontagsággal szemben ellenállóvá tudja tenni. “

Ezzel mi is egyetértünk, a harcművészetek az egykor gyengécske embert sok szempontból megerősödik és mire haladó tanulóvá válik, megfelelő fizikai és technikai képességekkel fog rendelkezni ahhoz, hogy sikerrel megvédje magát. A technika és az erő együtt válik hatékonyá. 

A cikk később a japánok életmódjával és étkezésével foglalkozik, kissé pátoszosan, alább egy rövid részlet erről:

“Az életrend és a testi ügyesség igen szoros összefüggésben van egymással.A dzsiu-dzsicu iskolája a helyes életrendhez való szoktatással kezdődik, a mi különben nem nagy dolog Japánban, a hol az emberek étel és ital dolgában úgyis rendkivül mértékletesek.”

Az étkezés után a ma újból felkapott téma a helyes légzés technika fontossága hivatkozik. Úgy tűnik semmi új nincs a nap alatt- e sorokat akár ma is írhatták volna:

“a szív és a tüdő erősítése,A tüdő erősítésének legjobb módja a mélylélegzés,melvet igen ügyesen tanítanak a dzsiu-dzsicu mesterei.Az állatok és a vademberek mindig mélyen lélegzenek ; az európai emberek erről, sajnos, már leszoktak, pedig a mély és erős lélegzés, (ha ez magától történik, s nem jár erőltetéssel), igen egészséges dolog. A japán fiatal ember, a ki a dzsiu-dzsiczu rendszerét el akaíja sajátítani, mindennap tiz- tizenöt percig gyakoija magát a mély lélekzésben, lefekvés előtt és fölkelés után, mindig künn a szabadban.”

A pulzus kontroll korai megjelenése szintén felfedezhető ebben az 1906-ban íródott cikkben:
“dzsiu-dzsicu mestere folyton figyeli tanítványait, s ha észreveszi, hogy valamelyiknek a szive hevesen dobog, azonnal segít a baján,”

A cikk végén a legfontosabb gondolatok, harcművészet már 100 éve sem volt küzdelem nélkül, hisz ez adja az egész lényegét!

“A gyakorlásnak a befejezése: a küzdelemre való edzés. Nem elég, hogy valaki erós legyen és védekezni tudjon, az is szükséges, hogy a küzdelemben gyakran elkerülhetetlen ütéseket és bántalmakat jól tudja tűrni.Természetesen ahhoz is óriás türelem és hosszas edzés szükséges, hogy a különféle ütéseket megszokja az ember, s végezetül föl se vegye. Ezt a »szoktatást« önmaga is végezheti az ember, de végeztetheti küzdő társával is. A mi szemünkben ez önkin- zás, deajapá- attól, a ki lövöldözni akar. nők szerint elengedhetetlen, — s nyilván nekik van igazuk.”

Végezetül a revolvert így kell elvenni attól aki lövöldözni akar (szerintem ne próbáld ki otthon)

Ha felkeltettük érdeklődésedet ide kattintva felveheted velünk a kapcsolatot!