Amikor az önvédelem vagy a harcművészetek kerülnek szóba, a közgondolkodás gyakran a televízióban látható modern küzdősportok (például az MMA vagy a sport judo) képéhez nyúl vissza. Két kiválóan felkészült atléta méri össze a tudását egy tiszta, kontrollált környezetben. Ez a fajta küzdelem óriási tiszteletet érdemel, hiszen komoly fizikai és mentális állóképességet követel.
Ugyanakkor fontos tisztáznunk: a versenysport és a civil önvédelem célrendszere alapvetően eltér egymástól.
Nálunk, a pécsi Mecsek Harcművészeti Egyesületnél a Seigoshin-ryu Jujitsu oktatása során nem versenyzőket képzünk, hanem reális helyzetmegoldásra tanítjuk a gyakorlókat. Nézzük meg, mik azok a szakmai és taktikai különbségek, amelyek a tradicionális önvédelmet megkülönböztetik a sportküzdelmektől.
1. A szabályrendszerek és a kontextus
A küzdősportoknak szigorú szabályokra van szükségük ahhoz, hogy a versenyzők testi épségét garantálják. Vannak súlycsoportok, védőfelszerelések, tiltott technikák és egy bíró, aki felügyeli a küzdelmet. Egy váratlan, civil életben előforduló konfliktus azonban "aszimmetrikus". Előfordulhat, hogy a támadó jelentős fizikai fölényben van, vagy az események teljesen váratlanul eszkalálódnak. A Seigoshin-ryu technikai repertoárja olyan anatómiai gyenge pontokra (például ízületekre és egyensúlyi központokra) fókuszál, amelyek megdolgozása nem igényel kiemelkedő fizikai erőt, így egy kisebb testsúlyú védekező is eséllyel alkalmazhatja őket.
2. A környezet és a ruházat szerepe
A sportolók egyenletes, rugalmas tatamin, mezítláb és sportruházatban küzdenek. A mindennapokban viszont a környezet drasztikusan más: szűk terek, csúszós vagy egyenetlen talaj, utcai cipő és korlátozó ruházat (például egy vastag télikabát). Egy tökéletesen kivitelezett dobás a tatamin egy sportmérkőzés végét jelentheti, míg a való életben a szilárd talajra történő érkezés fizikája teljesen más dinamikát kap. A mi képzésünk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a technikák utcai ruházatban és változó térbeli viszonyok között is működőképesek maradjanak.
3. Taktikai prioritások: Mozgékonyság és pozíció
A küzdősportokban gyakran bevett és sikeres taktika a küzdelem talajra vitele, és az ott történő hosszas pozícióharc. Civil önvédelmi szituációban azonban a talajra kerülés jelentős taktikai hátrány. Egy esetleges több támadós szituációban, vagy beláthatatlan környezetben a mobilitás elvesztése komoly kockázat. Bár a Jujitsu rendkívül mély földharc-tudásanyaggal rendelkezik, az elvünk egyértelmű: a földharc-képességet elsősorban arra használjuk, hogy egy esetleges földre kerülés esetén képesek legyünk megvédeni magunkat, domináns pozíciót fogni, és a lehető leggyorsabban újra felállni.
4. A híd az elmélet és a valóság között: A gyakorló küzdelem
Gyakori tévhit a tradicionális rendszerekkel kapcsolatban, hogy a technikákat csak együttműködő partnereken, steril formagyakorlatokban (katákban) gyakorolják. A valós képesség megszerzéséhez elengedhetetlen a stressz alatti döntéshozatal gyakorlása. Éppen ezért az edzéseinken rendszeresen alkalmazunk izolációs és szabad gyakorló küzdelmeket (randori). Ezek során a tanítványok ellenállást tanúsító partnerekkel szemben tesztelhetik a távolságtartást, a ritmust és a technikák működését. A különbség a versenysporthoz képest a cél: a küzdelmi gyakorlataink nem a partner "legyőzéséről", hanem az optimális védekezés, a kontroll és az eszkaláció elkerülésének gyakorlásáról szólnak, szigorúan felügyelt, sérülésmentes keretek között.
5. A mentalitás különbsége
Egy mérkőzés célja a dominancia és a győzelem. A reális önvédelem legfőbb ismérve ezzel szemben a deeszkaláció és a helyzetfelismerés. A legjobb önvédelem az, amelyik fizikai kontaktus nélkül, a helyzet elkerülésével végződik. A fizikai technikák alkalmazása (ütések, feszítések, dobások) kizárólag a legvégső esetre szóló eszközök, amelyek célja a kontroll megszerzése és a biztonságos távozás lehetőségének megteremtése.
Összegzés A sportküzdelem és a tradicionális önvédelem nem egymás ellentétei, hanem két különböző kérdésre adott kiváló válaszrendszer. A Seigoshin-ryu Jujitsu egy komplex, anatómiai elveken és reális helyzetmegoldáson alapuló rendszer, amely a kontrollra és a tudatosságra épít.