Cikksorozatunk eddigi részeiben körbejártuk a távolságtartást, az egyensúlymegbontást, az idegrendszeri reakciókat és a fegyveres támadások realitását is. Most azonban fókuszáljunk a legkritikusabb tizedmásodpercre: arra a pillanatra, amikor az ellenfél elindítja a támadást, és az megindul feléd.
Mi az ember legősibb, ösztönös reakciója egy közeledő ütéssel vagy fizikai behatással szemben? A megfeszülés és a blokkolás. Emeljük a kezünket, és megpróbálunk "falat" húzni magunk és a veszély közé. Egy reális, aszimmetrikus önvédelmi helyzetben azonban a statikus blokkolás az egyik legrosszabb döntés, amit hozhatunk.
A blokkolás fizikája: A sport és az utca különbsége
Szögezzük le a legelején: a magas szintű küzdősportok (mint például az ökölvívás vagy a Muay Thai) bámulatos lábmunkára, szögek keresésére és elhajlásokra építenek. A profik pontosan tudják, hogy a legjobb védekezés a kitérés.
A hatalmas különbség a hibázási lehetőségben rejlik. A szorítóban, ha a lábmunka egy pillanatra cserben hagy, vagy az ellenfél beszorít, a küzdősportoló tudatosan dönthet úgy, hogy felvesz egy stabil fedezéket. Ilyenkor a vastag kesztyű, a bandázs és a súlycsoportok adta egyenlőség megengedi, hogy a teste statikusan elnyelje az ütés energiáját.
Az utcán azonban ez a "B-terv" nem létezik. Ha pusztán a fizika nyelvén vizsgáljuk a kérdést: egy feléd irányuló támadás egy hatalmas mozgási energiával rendelkező erővektor (tömeg x gyorsulás), amely a támadási vonalon halad feléd. Ha nincs kesztyűd, és az ellenfél 30 kilóval nehezebb, vagy ami a legrosszabb: fegyver (kés, vipera) van a kezében, a statikus blokk katasztrofális eredményt szül. A fizika törvényei szerint ilyenkor a te csontjaid fognak engedni az erőnek.
Tai Sabaki: Lépj le a sínekről!
Itt kap abszolút prioritást a tradicionális japán harcművészetek és a Seigoshin-ryu Jujitsu egyik legfontosabb mozgáskombinációja: a Tai Sabaki (szó szerint: a test irányítása/kezelése).
A koncepció végtelenül egyszerű és racionális: ne állj meg a közeledő vonat előtt, hanem lépj le a sínekről. Amikor az ellenfél elindítja az erőt a támadási vonalon, a védekezésünk elsődleges fázisa sosem a kéz, hanem a láb. Egy precíz, megfelelő szögben történő kilépéssel eltűnünk az erővektor útjából. Mire az ütés vagy a szúrás odaérne, ahol egy tizedmásodperccel ezelőtt álltunk, mi már a támadó külső ("vak") oldalán vagyunk.
Az Eskrima lábmunka és a Jujitsu szinergiája
A pécsi dojónkban pontosan ezért oktatjuk a pusztakezes Jujitsut és a fülöp-szigeteki Eskrimát. Az Eskrima (mivel eleve fegyveres rendszerként indul) zéró toleranciát alkalmaz a statikus blokkolással szemben, hiszen egy botütést vagy egy késszúrást helyben állva megállítani életveszélyes.
Az Eskrima geometriai lábmunkája (például a V-lépések, háromszög lépések) tökéletesre csiszolja a térlátást és a test megfelelő szögben történő elmozgatását.
- Kitérés (Tai Sabaki): A lábmunkával elhagyjuk a támadási vonalat. Ezzel a támadó energiájának 100%-át semlegesítettük anélkül, hogy egyetlen gramm izomerőt használtunk volna.
- Továbbvezetés: Mivel a támadó nem talált célpontot, a saját, megállíthatatlan lendülete viszi tovább előre.
- Kuzushi (Egyensúlyvesztés): Mi a "vak oldaláról", már egy abszolút fölényes geometriai pozícióból kapcsolódunk rá erre az előrefelé tartó energiára, és minimális ráhatással visszük a földre.
Összegzés Az okos önvédelem nem arról szól, hogy ki bír elviselni több ütést. A túlélés kulcsa a folyamatos, áramló geometria. Ne küzdj a fizika ellen, ne akard megállítani a nálad nagyobb erőt. Hagyj neki utat, lépj ki a vonalából, és használd az ő energiáját a saját védelmedre!