Napjaink küzdősportjait (például az MMA-t és a Brazil Jiu-Jitsut) figyelve könnyen az a benyomásunk támadhat, hogy egy küzdelem legfontosabb, sőt legkívánatosabb része a földharc. Ezekben a sportokban a versenyzők tudatosan viszik a földre az ellenfelüket, hogy ott különböző feszítésekkel és fojtásokkal vívják ki a győzelmet.
De vajon ugyanez a taktika a legcélravezetőbb egy valós, utcai konfliktus során is? A válasz sokkal árnyaltabb. Bár a földharc-tudás hatalmas előny, a reális önvédelemben a földre kerülés azt jelenti, hogy a helyzet egy rendkívül eszkalálódott szakaszba lépett. Amíg a földön vagyunk, extrém módon figyelnünk kell, mivel a kockázatok megsokszorozódnak, a helyzetből való kilépés (és a menekülés) pedig jó időre elérhetetlenné válik.
Az aszfalt nem tatami
Amikor a dojóban a földharcot (Ne-waza) gyakoroljuk, egy puha, rugalmas felületen tesszük mindezt. Ezzel szemben a valóságban a beton, a murva, az üvegszilánkok vagy egy szűk lépcsőház pereme nem bocsátja meg a hibákat. Egyetlen rossz esés vagy egy erőteljes földrevitel önmagában is súlyos sérülést okozhat, még mielőtt a tényleges küzdelem a földön elkezdődne.
A "Láthatatlan harmadik" és a fegyverek
A küzdősportokban a bíró garantálja, hogy egy az egy ellen küzdesz, egy fegyvertelen, átvizsgált ellenféllel. Az utcán nincsenek ilyen garanciák. Ha egy reális szituációban a földre kerülsz, és elkezdesz kidolgozni egy technikát, a fókuszod óhatatlanul beszűkül. Ilyenkor elveszíted a rálátást a tágabb környezetedre: kiszolgáltatottá válsz a támadó esetleges barátainak, vagy egy hirtelen előkerülő fegyvernek. A földön fekve, egy emberre koncentrálva statikusabb célpontot nyújtasz, ezért minden ott töltött másodperc többszörös rizikót rejt.
Akkor miért tanulunk egyáltalán földharcot?
Ha a földön lenni ekkora kockázattal jár, felmerülhet a kérdés: a Seigoshin-ryu Jujitsu miért tartalmaz mégis komoly földharc anyagot? Ennek két nagyon fontos, az utcai realitásokból fakadó oka van:
- A támadó profilja megváltozott: Napjainkban a küzdősportok reneszánszukat élik, így komoly az esélye annak, hogy egy támadás során egy jól képzett földharcossal találjuk szembe magunkat. Ismernünk kell a rendszert, hogy kivédhessük azt.
- Az ösztönös súlyfölény: Még ha a támadónk teljesen képzetlen is, a statisztikák szerint szinte biztosan nehezebb és erősebb nálunk. Ha az állóharc során ellenállásba ütközik, a nyers erejére támaszkodva ösztönösen arra fog törekedni, hogy a földre vigye a küzdelmet, ahol úgy érzi, a súlyfölénye jobban érvényesül.
A mi rendszerünkben a földharc nem a pontszerzésről vagy a percekig tartó izolált birkózásról szól. A cél a túlélés és a kontroll. Azért kell profin mozognod a földön, hogy uralni tudd ezt a magas kockázatú helyzetet, és minél hamarabb fel tudj állni onnan.
Megtanuljuk, hogyan kell:
- Biztonságosan esni (Ukemi waza), hogy már maga a becsapódás se okozzon sérülést.
- Megvédeni a létfontosságú szerveket a földön fekve.
- Semlegesíteni a támadó pozícióját (akár képzett sportoló, akár "csak" a súlyát használja).
- A lehető leggyorsabban teret nyerni, az ellenfelet eltávolítani, és biztonságosan visszatérni az álló pozícióba, ahonnan újra megnyílik a menekülés vagy a távolságtartás (Maai) lehetősége.
Összegzés A földharc mélyreható ismerete elengedhetetlen egy komplex harcművészeti rendszerben, de a kontextus mindent megváltoztat. Amit a sportban taktikai sakkjátszmának látunk, az az utcán egy kritikus, magas rizikójú krízishelyzet. A mi taktikánk világos: tudd uralni a földharcot, de ne rendezkedj be lent – amint lehet, állj fel, és nyerd vissza a kontrollt a tered felett!