•  Fizikai egyensúly

Képesség az egyensúly fenntartására és stabilnak maradni a megfelelő testtartással. A közelharcban mind a megfelelő védelemhez és a hatékony támadásokhoz is szükség van a fizikai egyensúly megtartására. Egyensúly nélkül a harcos nem képes stabil maradni védekezés közben és képtelen megfelelő erőt vinni az ellentámadásaiba. A gyakorlónak két szempontból kell megértenie az egyensúly alapelvét a küzdelem során:

1. Hogyan mozogjunk a testünkkel, hogy megtartsuk vagy visszanyerjük az egyensúlyunkat. A gyakorlás során az egyensúly tapasztalati úton fejlődik, általános útmutatásként a vállszélességű terpesz és a rogyasztott térdek segítik a megértést. A súlypont lesüllyesztése tovább növeli a stabilitást.
2. Hogyan használhatjuk ki az ellenfél stabilitásának gyengeségeit: A gyakorlás megadja a kellő tapasztalatot annak az érzékelésére, hogyan mozgasd a tested az ellenfél gyenge pontjainak a felfedezéséhez.

• Mentális egyensúly

A sikeres harcosnak a mentális egyensúlyát is meg kell őriznie. Nem engedheti meg, hogy a félelem vagy a düh úrrá legyen a tanult vagy ösztönös reakcióin a közelharcban.

• Pozíció

A pozíció elvének célja, a harcos elhelyezkedése az ellenfél vonatkozásában. A legfontosabb alapelv, mikor a védekező felet támadás éri, mozduljon biztonságos pozícióba, ahol a támadás nem tud folytatódni anélkül, hogy az ellenfél a teljes testét mozgásba hozná. Az ellentámadáshoz a harcos kimozdítja az egész testét az ellenfél támadásának vonalából. Általánosságban a támadás vonalából való 45 fokos szögben való kitérés, a támadó irányába vagy attól távolodva is alkalmazható. Ez a pozíció megadja a biztonságot és lehetőséget nyújt az ellentámadásra. Az előnyös pozícióba való mozgáshoz szükséges a pontos időzítés és távolság érzékelés.

• Időzítés

A harcosnak képesnek kell lenni megérezni a megfelelő pillanatot az előnyös pozícióba való mozgáshoz a támadás során. Ha túl korán mozdul, a támadó érzékeli és hozzáigazítja a támadást. Ha túl későn, az ellenfél támadása sikeres lesz. Hasonlóan a harcos akkor indítja a támadását vagy ellentámadását, amikor az ellenfél a legsebezhetőbb.

• Távolság

A távolság elve a két küzdő fél relatív távolságát jelenti, törekvés az előnyös pozíció megszerzésére. A közelharcban a megfelelő távolság a pozíciókkal együtt változik, a küzdő félnek ehhez alkalmazkodni kell és segítségével felépíteni a támadásokat és ellentámadásokat. A két küzdő fél folyamatosan reagálva a másik mozgására törekszik az előnyös távolság kiépítésére.

• Lendület

A lendület a test mozgásának iránya, ha nem találkozik más erőhatással. A testtömeg mozgása hozza létre a lendületet. A nagyobb testtömeg vagy sebesség nagyobb lendületet jelent. A gyakorlónak meg kell értenie ennek az elvnek a hatását és felhasználni az előnyére.

• A harcos előnyére tudja használni az ellenfél lendületét, sebezhető helyzetbe hozva őt, a lendületét felhasználva.

1. Az ellenfél egyensúlya elvehető a lendületét kihasználva.
2. Az ellenfelet további mozgásra lehet kényszeríteni, ennek hatására meg kell állítania a mozgását vagy megváltoztatni az irányát a támadás folytatásához.
3. Az ellenfél lendülete felhasználható arra, hogy több erőt adjunk a saját támadásunkhoz vagy ellentámadásunkhoz.

• A harcosnak figyelnie kell rá, hogy az ellenfele az előnyére használhatja ki a lendületét. Ezért kerülnie kell a kényelmetlen vagy sebezhető pozíciókat és nem engedheti meg, hogy túl távol kerüljön az ellenfelétől.

• Az emelő elv

Az emelő elvet használva természetes mozdulatokat használva, az ellenfelet kényelmetlen sebezhető pozícióba és mozgásokra kényszeríthetjük. A testünket vagy valamelyik testrészünket használva kontroll alá vonhatjuk az ellenfél testét a biomechanikát kihasználva. Az emelő elv használatával egy nagyobb és erősebb ellenfél is kontroll alá vonható.