Ma: távolság; Ai: összhang. A küzdő felek közti távolság különösen fontos a harcművészetekben. A megfelelő távolság megválasztása az egyik tényező, amely meghatározza, hogy az adott technikánk működni fog-e vagy az ellenfelünk dolgozik majd hatékonyan. Minden pusztakezes és fegyveres technikának megvan az a távolsága, ahol optimálisan működtethető. A távolság kontrollja azt is jelenti, hogy úgy tudjuk végrehajtani a támadásunk, hogy ellenfelünk eközben nem képes hatékonyan ellentámadni minket. Ehhez a lábmunkát, a mozgékonyságot, a robbanékonyságot és a váltásokat igen magas szintre kell fejleszteni.

távolság

A Ma – ai fejlesztése során arra törekszünk, hogy idővel megnöveljük a támadásaink hatótávolságát, a lehető legnagyobb teret tudjuk uralni. Ez nem csak annyit tesz, hogy nagyobb távolságról is kontrollálni tudjuk a helyzetet, hanem megtanulunk egyre kisebb távolságokon belül is hatékonyan dolgozni, legyen szó lefogásokról vagy ütésekről. Ennek feltétele, hogy a testtömegünket összehangoltan tudjuk használni legyen szó lépésekről vagy testsúly áthelyezésekről.

Magasabb szinten magában foglalja az ellenfél mozgásának a kontrollját is, úgy kell mozognunk, illetve mozgatnunk az ellenfelünket, hogy a megfelelő pillanatban besétáljon az előkészített csapdánkba. A munka ekkor lesz igazán hatékony, olykor elegáns. Ez a harcművészetek azon szintje, ahol nem alkalmazunk már felesleges erőt, nem a másik földre szenvedése a cél, hanem a helyzet gyors lezárása energia hatékonyan. Ha minden erőnket elfecséreljük egy legfeljebb két támadó, nem fog elég energiánk maradni a következő esetleges támadóra és a gyors, hatékony menekülésre.

A Ma – ai a távolság fejlesztése nem sokban különbözik attól, mint amikor a határainkat tágítjuk erősítő vagy épp állóképességi edzés közben. Ez a terület is fejleszthető és igen fontos része a harci képességeknek. Minden olyan alkalommal fejlesztjük, amikor nem meghatározott feladatokat kell végrehajtani, hanem különböző küzdelmek és küzdelmi játékok kerülnek terítékre. Sajnálatos módon, ezt sok modern felfogású harcművészet nem tekinti elsődlegesen fejlesztendő területnek és az egyszerűbben átadható vonal gyakorlatokra korlátozódik pedig – e nélkül elképzelhetetlen a hatékony önvédelmi és harci képzés.