Ugrás a tartalomra
Mecsek HarcművészetBushido · FMA · Pécs

Az eskrima története

Az eskrima népi, családi hagyományból lett szervezett harcművészet és sportág: az első klubok az 1920-as években, az első védőfelszereléses országos bajnokság 1979-ben jött létre.

Eskrima2 perc olvasás

A történet nagy része szóbeli hagyomány, ezért a legendákat legendának, a dokumentált dátumokat ténynek kezeljük.

Gyökerek és a spanyol korszak

A szigetek lakói botot, kést, kardot és lándzsát használtak önvédelemre és harcra – ezek sokszor egyben munkaeszközök is voltak. A hagyomány szerint 1521-ben Mactan szigetén Lapu-Lapu harcosai kardokkal és lándzsákkal győzték le Magellán páncélos katonáit; a filippínó harcművészek ezt tekintik művészetük jelképes kezdetének.

A 16. század végétől a szigetek spanyol uralom alá kerültek. A szájhagyomány szerint a harci gyakorlást korlátozták, ezért az a néptáncokban, színjátékokban és a családokon belül élt tovább. A spanyol vívás szavai és egyes elvei ekkor kerültek be a művészetbe: innen az eskrima, az espada y daga vagy a doce pares elnevezés.

Klubok, iskolák, mesterek (20. század)

A Cebu szigetén működő Saavedra és Cañete család 1920 körül alapította a Labangon Fencing Clubot, az első szervezett eskrima-egyesületet. 1932-ben ebből nőtt ki a Doce Pares („tizenkét pár”) klub, amelynek nevét Nagy Károly tizenkét paladinjára, a 12 alapütésre és a tizenkét alapító mesterre is visszavezetik. 1952-ben egy csoport kivált és Balintawak néven önálló iskolát alapított.

A Doce Pares legismertebb alakja Ciriaco „Cacoy” Cañete (1919–2016) volt, aki hétéves korától eskrimázott, később judo-, karate- és aikidó-feketeövet is szerzett. A botos vívást dobásokkal, feszegtésekkel és levétellel ötvözte – ezt nevezte eskridó-nak. Ő javasolta az eskrimát védőfelszereléses versenysporttá tenni.

Egy másik ág a Modern Arnis, amelyet Remy Presas (1936–2001) alapított; ő 1974-ben az Egyesült Államokba költözött, és szemináriumaival sokat tett a filippínó művészetek nyugati elterjedéséért.

Sportág és nemzeti szimbólum

  1. Mactani csata – a hagyomány szerint Lapu-Lapu győzelme Magellán felett

  2. Labangon Fencing Club, az első eskrima-egyesület (Cebu)

  3. A Doce Pares klub megalapítása

  4. A Balintawak iskola kiválása

  5. Remy Presas az USA-ba költözik, a Modern Arnis nemzetközi terjedése

  6. Első országos arnis-bajnokság védőfelszereléssel (Cebu, március 24.)

  7. Első arnis-világbajnokság a WEKAF szabályai szerint

  8. A Republic Act 9850 az arnist nemzeti harcművészetté és sportággá nyilvánítja

Ma az eskrimát világszerte gyakorolják, Magyarországon is több irányzat – köztük Doce Pares-iskolák – működik. A közös pont mindenhol ugyanaz: a bot nem cél, hanem tanítóeszköz a távolság, az időzítés és a szögek megértéséhez.

Források

A projekt tárából:

  • Cacoy Doce Pares – Special Edition, Filipino Martial Arts Digest (szerk. Steven K. Dowd) – a Doce Pares története Cacoy Cañete saját leírásában, a 12 alapütés, tanítványi visszaemlékezések
  • Mark Cheng: Stick Combat – Doce Pares Eskrima (Black Belt) – Christopher Petrilli botos feszegtései, a punyo használata
  • Alvin T. Pera – Aldrich Corpuz: Arnis (oktatási prezentáció, 2019) – történeti áttekintés, Remy Presas, etikai alapelvek
  • Rory Miller: Konfliktus és erőszak – a harcművészetek valódi haszna – valós késes incidensek, ledermedés

Webes források:

Bushido | FMA

Gyere el egy ingyenes próbaedzésre!

Az első alkalom kötelezettség nélkül, teljesen ingyenes.