A Zanshinnak van egy általános, hétköznapi és egy speciális harcművészeti felfogása is. A hétköznapi értelemben ragaszkodás nélküli kitartást és körültekintést jelent. A zanshin során az elménket a jelen pillanatban tartjuk, nem kémleljük a jövőt és nem tekintünk vissza a múltra. Egyfajta tökéletesen koncentrált állapotot feltételez, mely során nem csak a cselekedeteink legpontosabb végrehajtására törekszünk, hanem arra is, hogy a lehető legkevésbé akadályozzuk, zavarjuk közben a többi embert.

A harcművészetekben egy olyan szellemi állapotot jelent amelyben az ember képe átmenni az egyik mozdulat végéből egy másik mozdulat elejébe teljesen szabadon. Ennek az állapotnak külső megjelenési formái is vannak, összpontosított figyelem, egyenes és szilárd test, mely képes bármikor a hatékony elmozdulásra; folyamatosan kontrollált távolság az ellenféltől. Mindig pont az ellenfél hatótávolságán kívül elhelyezkedve, kontrollált mozdulatokkal és időzítésekkel dolgozva.

Amennyiben ez nem egy belülről fakadó zanshin, úgy tartalom nélküli fogások és formák. Ha az elme tele van nem odaillő gondolatokkal, az ember elveszti az éberségét és nem lesz fogékony a változások legapróbb jeleire, melyek eldönthetnek egy küzdelmet. Az éberséget nem a félelmek, aggodalmak vagy idegesség uralják; de nem is a mindent betöltő nyugalom állapota ez. A Zanshin tulajdonképpen egy olyan tudatállapot, ahol a gyakorló képes felfigyelni és könnyedén reagálni a legapróbb változásokra is.

A Zanshin egy nagyon különös és felkészült állapot, éberség, ha eleget gyakoroljuk rengeteg pozitív hatást érzékelhetünk, mely bőven túlmutat, a harcművészeti vagy önvédelmi edzések keretein. A gyakorlás előrehaladtával egyre ritkábbá válnak a mindennapi figyelmetlenségek, amelyek sok kellemetlenséget, balesetet okoznak az embereknek. magas szintre fejlesztve a Zanshint, az önvédelem folyamán az  erőszakos helyzetek megelőzhetők még a kialakulások előtt.