• Türelem
• Bizalom
• Alázat
• Rugalmas elme
• Nyitottság

A gyakorló hozzáállásának ezt az 5 komponenst kell magába zárnia, hogy megfelelően haladjon és fejlődjön. Ha megfelelő instruktor kezeibe kerül, ez az 5 elem már az elejétől fogva a fejlődő pályára állítja. Azonban napjainkban kevés ilyen tanító van.

Mi következik ebből az 5 hozzáállásból?

A türelmetlen tanuló: Tudatosan vagy tudat alatt egy előre kijelölt céllal kezd a gyakorlásba, melynek az eléréshez egy igen rövid időintervallumot tűz ki maga elé. Az elmét kizárólag erre a célra fókuszálja, így képtelen lesz az igazi tanulás útjára lépni. Nem lesz elegendő türelme a fejlődéshez, nem szentel elég időt a technikák begyakorlására, nem fog a gyengeségein dolgozni, mert azonnali eredményekre van szüksége. Megfelelő kezekben felül tud emelkedni a türelmetlenségén és rátérhet a fejlődés útjára, ha a megfelelő irányba terelik.

Sajnálatos módon azonban ritka az olyan tanító aki megmutatja a türelmetlen tanítványnak a kiutat a türelmetlenségből. A türelmetlen tanítvány a legjobb alanya az üzleti szemléletű edzőknek. Gyors eredményeket ígérve hajszolható az egyik vizsgából a másikba hónapról – hónapra, egyre inkább felvértezve hamis önképpel és önbizalommal, 1-2 év alatt a misztikus fekete övet is elérhetővé teszik számára. Majd az utaztatás tovább folytatódik a többi dan irányába. A türelmetlen tanítvány egyre mohóbb, egyre többet akar és látszólag meg is kapja a mézesmadzagot amit kerget. Aztán majd talán találkozik egy türelmes harcművésszel, aki 3 hónap alatt vizsga nélkül sokkal előrébb tart, mint ő. Ez vagy kinyitja számára az utat vagy összetöri. A választás rajta múlik.

A kétkedő tanítvány mindig mindenben kételkedik, nem hajlandó egy pillanatra sem félre tenni a belé nevelt korábbi technikákat, mentalitásokat. Folyamatosan védekezni próbálkozik az új tanítások előtt, anélkül, hogy igazán elmélyedne benne és megbizonyosodna arról, hogy működik-e vagy sem.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy feltétel nélkül bízunk a “mesterekben”; hanem ha meggyőződünk valakinek a tudásáról, bízunk benne, az általa képviselt módszerekben. hagyjuk, hogy eljuttasson minket arra a tudás szintre amivel rendelkezik, akkor is ha a módszerek elsőre idegennek is tűnnek. Ne essünk abba a hibába, hogy ha valami megszokott, mindenhol úgy csinálják; összetévesszük azzal, hogy az úgy jó is; pláne ne képzeljük az egyetlen működő módszernek.

Az arrogáns tanítvány nehezen ismeri be, ha nem tud valamit. Hibáit és hiányosságait nem javítani próbálja, hanem igazolni akarja őket. Nehéz helyzetbe kerül egy képzettebb ellenfél ellen, azonban néhány kudarc a fejlődés útjára terelheti.

A makacs tanítványt, jellemének rugalmatlan természete fogja irányítani. Kevés figyelmet szentel annak, egyáltalán merre tart és miért csinálja amit csinál. Amikor eljön az ideje, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, megkérdőjelezze akkori viselkedését, elméje kitartóan ellenáll, majd mert nem szokott hozzá a változásokhoz. Ritkán gyakorolta és ezért nem fejlesztette ki magában az alkalmazkodást. Az egyetlen út amivel felszabadíthatja az elméjét, ha hasonlóan makacsul próbál kilépni a korlátai közül. Nehéz útra számíthat, hibák, kudarcok és vereségek tanítják meg a változásokhoz való alkalmazkodásra.

Aki nem elég rugalmas korlátok közé próbálja szorítani a gyakorlást, heti 1-2 alkalommal akar gyakorolni. Nehéz döntést kell hoznia az embernek, az igazán elkötelezett tanulónak a harcművészet napi gyakorlássá válik. Ez az egyik oka a nagy arányú lemorzsolódásnak, az ember könnyen talál egyéb elfoglaltságokat.

A Junanshin az 5 hozzászállást foglalja magában, a kezdetektől való gyakorlása azért fontos, hogy a tévutakról minél gyorsabban a valódi fejlődés irányába léphessen a tanuló. Egy instruktor feladata, hogy a helyes irányba vezesse a hozzá fordulókat és ne kihasználja a gyengeségeiket.