Az internet nagyszerűsége, hogy az ember rátalálhat 7 évvel ezelőtti blogbejegyzéseire, most néhány 2012-ben született lendületes stílusban megírt bejegyzést közlök újra, melyeket helyenként új gondolatokkal frissítek.

A konfliktusok, valamint kezelésük elég széles témakört foglal magába, melyet talán nem is áll módunkban részleteiben körbejárnunk. A megfelelő rálátás érdekében először néhány alapvető fogalom definiálására van szükségünk. Rovatunk célja elsősorban harcművészeti szemszögből megközelíteni a témát, így a jogi vonatkozásoktól egyelőre eltekintünk, melynek magyarázatát az önvédelem definíciója kapcsán tárgyalom. Fontosnak,s a harc valamint az önvédelem témakörétől elválaszthatatlannak tartom az egészségvédelmet, illetve az egészségmegőrzést is, ugyanis nap mint nap óvnunk és védenünk kell egészségünket, gyakorta önmagunktól is, miközben a hétköznapok embere igazán komoly harci helyzetbe szerencsére nagyon ritkán kerül.

Az Önvédelem fogalom az olyan helyzetek elkerülését, diplomáciai vagy fizikai úton való megoldását takarja, mely saját vagy környezetünk életét közvetlenül veszélyezteti, illetve komoly sérülés veszélyét hordozza magában. Ezzel a megfogalmazással tudatosan kizártam minden alkoholos befolyásoltság alatt történő beszólást és egyéb, hasonlóan komolytalan „veszélyhelyzeteket”, mint pl. a lökdösődés. Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon miért? A válasz egyszerű: amikor egy számunkra idegen ember anyázni kezd bennünket, tulajdonképpen nem indít ellenünk komoly lelki vagy testi sérülés kockázatával járó támadást. Ebben az esetben célravezetőbb, ha ráhagyjuk és igazat adunk neki, – ezáltal mentálisan „likvidáljuk”, – mint hogy felvegyük a kesztyűt és késsel a bordáink közt terüljünk el.

A fent írtak tükrében az önvédelem fogalmi köre leszűkül az olyan esetekre, amikor a valóban komoly, netalán fegyveres vagy több támadó általi szándék nem vagyontárgyaink megszerzésére irányul, hanem életünk kioltására, súlyos sérülés okozására, nemi erőszak elkövetésére, illetve egyéb hasonló szituáció létrehozására. Ezekben az esetekben nem tehetünk mást, minthogy legjobb tudásunkat felhasználva az ellenfelet harcképtelenné tesszük vagy megsemmisítjük. Az ismertetés alapján jól érzékelhető, miért is nem részletezem a jogi vonatkozásokat, hiszen egy kialakult éles harci helyzetben, ahol sem a kommunikációra, sem a menekülésre nincs mód, sőt, a mérlegelés lehetősége sem adott; az egyetlen cél a túlélés.

Fegyverek: Az önvédelemsorán számtalan fegyver állhat rendelkezésünkre hasznosságát tekintve, legyen az akár az öltözék része, akár egy kés, egy esernyő vagy éppen a helyszínen talált bot. Ám ezek a fegyverek csak akkor hasznosak számunkra, ha képzettek vagyunk azok forgatásában, minden más esetben használatuk saját testi épségünket fenyegeti. Léteznek legális önvédelmi fegyverek is, melyek jó szolgálatot tehetnek, de erről bővebben egy fegyverekről szóló cikkben értekezem majd.

A Felkészülés két fő részre bontható: a harci felkészülés és a testi felkészülés.

Harci felkészülés: A harchoz szükséges ismeretek, képességek elsajátítását foglalja magába. Ennek kapcsán három dolog merül fel az emberekben: küzdősport, harcművészet és önvédelmi rendszerek. Meg kell hagyni, Magyarországon sajnos kevés jó edzéssel találkozhatunk!

–  Küzdősportok: Rengetegen választják az önvédelem ezen módját, ám a fenti definícióban foglaltaknak nem felel meg az alábbiak miatt: a küzdelem szabályok közé szorított, védőfelszerelések használata, elhúzódó menetekre osztott küzdelem, fegyvermentesség. Ez nem azt jelenti, hogy egy küzdősportoló nem védheti meg magát az utcán, de messze nem ezen képességek fejlesztésén van a hangsúly, inkább kiegészítésképp, hobbi gyanánt javasolható.

– Harcművészetek: A fenti definíciót alapul véve a harcművészet felel meg leginkább a kritériumoknak. A legtöbb harcművészet alapfilozófiája abból indul ki, hogy a harctéren elhagytuk fegyvereinket és körbevesz minket a felfegyverzett ellenség. Ebből az igen hátrányos helyzetből kell élve kijutnunk az ellenfél lefegyverzésével, levágásával, akár rögtönzött fegyverek segítségével.

– Önvédelmi rendszerek: Az előző két módszer elemeiből táplálkoznak, vonzó ígéreteik közt szerepel a gyors, egyszerű, hatékony és sallangmentes önvédelem. Ezt több – kevesebb sikerrel hajtják végre, igen hatékony rendszereket is összeraktak ezen megközelítéssel, de a gyors és egyszerű jelző jó instruktorok kezében itt is pusztán a marketing eszköztárába tartozik. Egy rövid példával lehet talán a legkönnyebben illusztrálni, miről is van szó. Egy leszorítást meg lehet ugyan tanulni, ám addig, amíg nem tudod magadévá tenni az ezredmásodpercek alatti kitérés gyakorlatát, illetve nincs a kisujjadban az ehhez szükséges biomechanika, addig legfeljebb próbababa lehetsz az önvédelem sűrűjében.

Egy jól működő önvédelmi rendszer is igen komplex tud lenni, a készségfejlesztést itt sem lehet kihagyni, sajnos vagy sem nincs ingyen ebéd. Az egyszerűség nézőpont kérdése, egy hosszú megkoreografált kata-hoz mérten nyilván egyszerű, ahogy a harcművészetek is tudnak egyszerűek és hatékonyak lenni. Egy bicepszhajlításhoz mérve meg máris egészen bonyolult a magát legegyszerűbbnek és leggyorsabban tanulhatónak eladó rendszer is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a harcművészeteknek ideje belépni a 21. századba, tanulni az önvédelmi rendszerek oktatási metódusaiból és a mai kor kihívásainak megfelelni a marketing szövegeken is túl. Ehhez el kell engedni sok mindent, ez egy nehéz út lesz a hagyományokat azonban nem őrizni kell, hanem alkalmazni őket az adott környezetben. A harcművészetek minden esetben fejlődtek és tanultak egymástól, és az adott kor kihívásaira adtak választ. Ma se felejtsük ezt el, mert a célok határozzák meg az eszközöket és nem fordítva. Mi a Mecsek Harcművészeti Iskolában ezt a fajta látásmódot képviseljük és látva tanulóink fejlődését és visszajelzéseit ezt az utat is kívánjuk folytatni.