Cikkünk a Jujitsu a Női Önvédelem Szolgálatában című bejegyzéssorozatunk része, mely a Kommunikációs és Önvédelmi Felkészítés a Nőket Ért Támadások Megelőzéséért és Megoldásáért című pályázatunk keretében, mely az Európai Szolidaritási Testület társfinanszírozásával valósul meg. Célunk egy olyan tudásbázis létrehozása, mely hatékony segítséget nyújt a téma íránt érdeklődő közönségnek!

Tinédzserként egy olyan esemény szemtanúja voltam amely felejthetetlen benyomást tett rám, és a mai napig gondolkodásra késztet. 13 -14 éves voltam – épp annak az időszaka volt, hogy megkeressem a helyem a világban. Szomorú és nehéz idők voltak ezek a városomban, állandóak voltak a bűncselekmények, és az utcai bandák és gengszterek közötti harcok. Nem volt biztonságos keresztül sétálni a városon, vagy a zsebpénzünk rabolták el, vagy megaláztak és megvertek minket. Röviden igen kellemetlen volt és nyilvánvalóan meg akartam tanulni, hogyan lehet elhárítani az ilyen bűncselekményeket.
Ami történt: Egy esős nyári este volt, egy éjszakai klub közelében lévő parkban. A barátaimmal keresztül futottunk a parkon, hogy filmet nézzünk. A cipőfűzőm kikötődött, és egy pillanatra meg kellett állnom. És akkor láttam, hogy egy öregember sétál az oldalsó sikátorban (akkor öregnek tűnt, de azt hiszem nem lehetett több 60 évesnél). Vékony és alacsony, a háta nagyon egyenes, a haja ősz. Csak sétált, a kezei a háta mögött voltak. Világos dzseki volt rajta, sapka és a nyakában háborús kitüntetés. Úgy tűnt csak pihen a parkban. Hirtelen két ronda nagy félig részeg gengszter lépett hozzá. Ujjatlan ingben, tele tetoválással, tipikus visszaeső bűnelkövetők. Elállták az öreg útját és azt mondták neki: “Hé nézzük meg a fényt”
Nagyon aggódtam az öregemberért, még a támadói válláig sem ért fel. Arra gondoltam, hogy most egy háborús veteránt fognak bántani, nem törődve korával, kitüntetéseivel. Azonban láttam, hogy az öreget egyáltalán nem érdeklik a rablók, odasétált hozzájuk, mélyen a szemükbe nézett és azt mondta nekik: “Srácok, az anyukátok nem tanította meg nektek, hogy tartsátok tiszteletben az idősebbeket?”. Olyan hirtelen emelte fel a jobb kezét, hogy azt sem láttam mi történik. Aztán láttam, hogy az egyik gengszter mindkét kezével megragadja a torkát, a szája nyitva volt és térdre esett. Az öreg ezután a bal kezét használta és a másik rabló félig lehajolt, miközben az ágyékát fogta és nyögött. Az idős ember egy darabig állt ott és figyelte a helyzetet, majd csendesen, de nagyon határozottan azt mondta: “Ha még egyszer találkozom veletek, mindkettőtöket megöllek.” Ezután ismét a háta mögé tette a kezét, és tovább sétált.
Rendkívül szokatlan volt, hogy ezek ketten nem is rohantak az öreg után. Csak néhány perccel később szedték össze magukat és elmentek a parkból. Ez szintén meglepett, mert a hagyomány szerint, ha valakit küzdelemben megvertek, az ordítozással és fenyegetéssel válaszolt, főképp a bűnözők. Lementem a sikátorba, hogy közelebbről megnézzem az öreget, de nem találtam.
Elmeséltem a barátaimnak, akiket szintén lenyűgözött a történet. Akkoriban nem találtunk rá magyarázatot. Ez különbözött mindentől amit ismertünk, amit láttunk is tapasztaltunk utcai bunyóban és késharcban. Az első és legfontosabb a teljes nyugalom és magabiztosság az öreg részéről. Mintha egy üveg sört nyitott volna ki.
Évekkel később, mikor az esemény elemeztem, rájöttem, hogy a konfrontáció kulcsa a pszichológiai állapot. De hogyan lehet legyőzni a természetes félelmet? Akkoriban nem értettem. Ez a harc évek óta nagyszerű és elérhetetlen példa volt számomra. A helyzet hatékonysága, egyszerűsége és a helyzet ilyen mértékű kihasználása csak teljes nyugalom, magabiztosság és a félelem feletti ellenőrzés esetén lehetséges. Minden ott volt. A saját szememmel láttam. Ez volt az első találkozásom az igaz mesterrel, és az első észrevételem, hogy a készség nem a testben, hanem a pszichében és a szellemben él. Egy ilyen ember megölhető, de nem legyőzhető.
Minden konfrontáció alapja az időzítés, a pontosság és az egyszerűség. Ennek a triónak a nyugodt és egyenletes psziché, a tiszta és kitartó szellem az alapja. Hogyan lehet ezt elérni? Sokféle út létezik – a testen keresztül a pszichéig, vagy fordítva, majd vissza; vagy egyenesen a szellemhez. Mindenki a saját útját választja. De ahhoz, hogy kiválassz egyet, meg kell tanulnod és kipróbálnod őket. Válaszd azt a kardot, amelyik illeszkedik a kezedbe!
0 hozzászólás